New Orleans, Louisiana (USA) – Amerika francia beütéssel, katasztrófák, és a dzsessz. Javarészt fekete lakosság. Ez mind a „bohém” város.
New Orleans a Mississippi kanyarulatában fekszik, 120 mérföldre a Mexikói-öböltől. Kultúrája igen gazdag, ami nem is csoda: egykor francia gyarmat volt, majd később a spanyolok befolyása alá is került, de ugyanúgy jelen van az afrikai és az indián kultúra is, ami még egzotikusabbá és titokzatosabbá teszi ezt az izgalmas várost.
New Orleansból származik a dzsessz egyik legnevesebb képviselője, Louis Armstrong, valamint olyan híres zenészek, mint Lil Wayne és Harry Connick Jr. De neves írók, például Anne Rice és Truman Capote, és közkedvelt színészek – mint Reese Witherspoon és Patricia Clarkson – is a város szülöttei.
Ha New Orleansról beszélünk, egy dolgot még mindenképp meg kell említenünk, ez pedig nem más, mint a híres karnevál, a Mardi Gras, magyarul a kövér kedd. A karneválszezon már 1699 óta minden év januárjában kezdődik, és tetőpontját a kövér kedden éri el, ami – az adott évtől függően – mindig február 3. és március 9. közé esik. A díszes, maszkos felvonulás utáni napot a helyiek viccesen szemetes szerdának is nevezik, az előző éjszakai mulatozás után felgyülemlő szeméthalmaz miatt.
New Orleans temetői nem véletlenül számítanak a legsötétebb rémregények ideális díszletének vagy épp főszereplőjének. Kapuikat átlépve nem csupán a történelem hűvös, márvány építőköveivel, rusztikus díszítőelemekkel és építészeti kuriózumokkal találkozhat az utazó, de egy egészen különös, hátborzongató, varázslattal és titkokkal teli, misztikus birodalomba kerül, melyben járva valóban úgy érzi, csak egy hajszál választja el a síron túli világtól.
New Orleans lakói a Halottak városainak nevezik temetőiket. A magas síremlékekkel és bonyolultan kidolgozott kriptákkal szegélyezett, keskeny temetőutak hátborzongatóan idézik fel a bennük eltemetett több ezer halottat. A családi sírboltok egy része vaskerítéssel körülvett kis házakhoz hasonlít. Sok síremléket kovácsoltvas tárgyak, keresztek és szobrok ékesítenek, ünnepnapokon pedig az élők elhunyt elődeiknek szánt fogadalmi gyertyái szegélyezik a sírokat. Máshol a föld alatti sírok a jellemzők, helyüket emléktáblák jelzik.
New Orleans esetében a magas talajvízszint miatt a koporsók nincsenek biztonságban a felszín alatt. A föld feletti temetések 1789-ben az 1. számú St. Louis temető megnyitásával váltak normává, itt a holttesteket sírboltokba helyezték.
A családi kriptákban többen is elférnek, ami azért is igaz, mert a város szubtrópusi éghajlata következtében a sírboltok szinte kemencékké válnak, a krematóriumokéhoz hasonló forróságban a testek hamar elporladnak.
Egy éven belül csak a csontok maradnak meg. A temetői munkások ezeket besöprik a kripta padlójának egy nyílásába, mely így készen áll a következő test befogadására. Az elhunytak nevét és az évszámokat egy emléktáblára vagy egy sírkőre vésik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése