A tengeri vidrák megfigyelése igen szórakoztató mulatság.Ezek az állatok Észak-Amerika csendes-óceáni parti vizeiben élnek,és még szülés vagy alvás miatt is ritkán merészkednek a partra. A tengeri vidra főképp halakkal,kagylókkal és tengeri sünökkel táplálkozik. De mielőtt elfogyasztaná a tengeri sünt,moszatlevelekbe tekeri a veszélyes ételt és így tördeli le mérgező tüskéit. A fésűkagylónak azonban keményebb héja van,ezért a tengeri vidrának hatékonyabb eszközre van szüksége ahhoz,hogy az ízletes húshoz hozzájusson. A vidra a tengerfenékről hoz fel követ a hónalja egyik redőjében,miközben a kagylót a mancsában tartja.Ezután hanyatt fekszik a vízen ,és szegycsontjára helyezve a követ feltöri a kagylót.
A dögkeselyűk is gyakorlott héjfeltörők,ezek a madarak képesek a strucc tojását is feltörni.A rendkívül vastag héj feltöréséhez csőrükbe vesznek egy követ és többször a tojásra ejtik,míg az el nem törik.
Élőlény is lehet használati eszköz,a szövőhangyák lárváik segítségével ragasztják össze a leveleket,mivel csak a lárvák képesek azt a selyemszálat kiválasztani amire a hangyáknak szükségük van.Látszólag nem zavarja őket ,hogy ragasztótubusként használják.
Az élő anyag eszközként való használatának másik módja a madarak "hangyázása".Bizonyos madarak egyenesen ráülnek a hangyabolyra,és a megzavart hangyák hangyasavval kezeli őket,amely megszabadítja a madarakat az élősködőktől.Körülbelül 200 madárfaj él ezzel a lehetőséggel.
A páviánok csak védekezésképpen és soha nem támadólag dobálnak köveket.Azokat az embereket ,akik például Afrikában megzavarnak egy pávián kolóniát gyakran éri kőzápor.
A dél-amerikai pápaszemes medve fogságban gyakran használ botot,hogy leverje a fáról a magasan lévő gyümölcsöt.Mégis eltérően az embertől,meglehetősen kevés állat használja a botot vagy követ támadásra illetve védekezésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése